II. Lajos király rejtélyes halála

2010.07.17. 18:28 | a100penz | 2 komment

II. Lajos király halálát forrásaink igen röviden adják elő. Mikor a mohácsi ütközetben (1526. augusztus 29-én) a csatarend már megbomlott, a király kedvelt kamarásával, Czettrichhel menekülni akart; de Csele falu mellett a megáradt mocsaras ér partjáról lova lecsúszott, és a királyt maga alá temette az iszapba. A kamarás, ki már átjutott a vízen, látta, hogy segítség nincsen többé; megjegyezte hát a helyet, és előbb Székesfehérvárra, aztán pedig Mária királynéhoz, Pozsonyba ment a szomorú hírrel.
Szerémi György, II. Lajos káplánja, 1840-ig ismeretlenül hevert egykorú emlékiratában és a hozzákapcsolt Epistola Flebilis-ben (mely Erdélyi László gondos kutatásai szerint [22] bizonyosan Tatai Miklós káplántól ered) egészen másként tűnik föl a király halála. Ez előadások szerint II. Lajos gyilkosság áldozata lett!
Szerémi először 1528-ban egy lengyelországi plébánostól hallotta, hogyan ölte meg Lajos királyt Szapolyai György Székcsőn, és újra hallotta egy magyar vitéztől, aki szemtanú volt, de csak János király halála után vallotta meg a titkot, nem bírván tovább elviselni a lelkifurdalást. Összefoglalva Szerémi előadását az Epistola Flebilis teljesen parallel adataival, a történet a következő: Mikor a csata elveszett, II. Lajos királyt Szapolyai György és Tomori Pál érsek az est sötétében a Csele patakon át Székcsőre vitte, a plébános házába. Velük volt Czettrich királyi kamarás is többedmagával, és Szapolyai Györgynek egy kapitánya. Mikor a király a sebtiben készített kis vacsorához ült, Tomori Pál azt mondta neki: „Egyék felséged gyorsan, mert a török a nyomunkban van.“ Ezután az érsek Szapolyai Györgyöt sürgette, hogy menjen a szállására felkészülni, mert azonnal indulniok kell Buda felé. „Én készen vagyok - felelt György -, menjen csak tisztelendő uraságod a szállására; én a király mellett maradok.“ Mikor az érsek távozott, Szapolyai György rákiáltott a királyra: „Te bestye tanchos kiral, te parázna, te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot!“ Mire Lajos király azt mondta: „Nem az én akaratom volt ez, hanem a rendeké és a főpapoké.“ Ekkor Szapolyai György kirántotta háromélű cseh kardját, és háromszor a király jobb oldalába mártotta. Lajos leesett a földre. Czettrich és a többi kamarás erre Tomori Pál szállására szaladtak, és ott azt kiabálták: „Hamar, hamar, nagyságos uram, mert Szepesi György megölte Lajos királyt!“ Az érsek ezt hallván, berontott a szobába, és megölte Szapolyait. Ott vala azonban Szapolyai kapitánya, aki hallván, hogy urát megölték, előrohant, és Tomori Pált legyilkolta. Hárman feküdtek hát ott halva. Történt pedig mindez késő éjszaka, péntekre verradóban, mint a magyar vitéz vallotta. Szapolyai Györgyöt és Tomori Pált a székcsői templomba temették el. A királyt lepedőbe csavarták. Mezítláb, hajadonfőtt volt, rajta az aranyos ing, melyet a királyné készített, nyakán az aranylánc kis kereszttel, az ujján a jegygyűrű. Reá adták véres ruháit is, és éjfélkor kivitték a Csele falucska mellett levő mocsár partjára. Itt egy kis sírt ástak neki lámpavilágnál, és ott hagyták. Ezen a helyen feküdt szegény Lajos király János fővételétől Mártonnapig. Tatai Miklós káplán, ki a holttest föltalálásakor jelen volt, látta a király jobb oldalán a három szúrást.

A bejegyzés trackback címe:

http://mondak.blog.hu/api/trackback/id/tr662157616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bertand Bakonyi 2017.05.05. 12:46:46

Lajos király nem lett gyilkosság áldozata. Szerémi György teljesen megbízhatatlan forrás, ő minden váratlan halálesetet gyilkossággal magyaráz. Szerinte Hunyadi Mátyás is karddal ölték meg az urak, és egyáltalán nem zavarja az a tény, hogy a Mátyás az udvaroncoknak és híveinek széles körétől övezve teljesen nyilvánosan halt meg...
Lajos halála megfejtése véleményem szerint a török történetírók kezében van. Érdekes hogy akik kutatják Lajos király halálát minden hiteles és hiteltelen forrást összeszedne, csak a török történetírókat hagyják ki. A mohácsi csatáról öt török krónikás írt beszámolót, ezek közül hárman olyanok, akik személyesen is részt vettek a csatában, így tudósításuk különösen értéke (Szerémi György, mondanom sem kell, nem volt ott...se a csatában, se Lajos testének megtalálásakor)
A török krónikások egybehangzóan állítják II. Lajos súlyosan megsebesült a Mohácsnál. Súlyos állapotban lehetett, eszméletét vesztve esett el a lováról amikor az átkelt a vízen. (A nehézlovas nyereg olyan kialakítással bír, hogy jól tartja az ember testét, akár teljesen elernyedt, eszméletlen állapotban is, erre több korabeli feljegyzés is van. Az eszméletlen lovas csak akkor zuhan ki belőle, ha a ló dülöngél, pl amikor egy árkon, vagy patakmedren kel át) Ami még érdekesebb, a korabeli muskétalövedékek, a lovagi páncélt átütve a szúrt sebhez igen hasonló sebet ütnek. ezt a Hadtörténeti Múzeum gyakorló lőterén magam is láttam, amikor különféle lőfegyver hatását teszteltük ballisztikai zselén. Ezeket láthatta a Tatai Miklós. A török krónikások ugyan csak két puskalövésről írtak, és nem említik melyik oldalon találták el a királyt, de a jobb oldal a logikus, mert a bal oldalát takarnia kellet a pajzsának. A harmadik szúrt sebet véleményem szerint a lövésektől felszakad páncél fémlemeze okozhatta amikor Lajos a lezuhant a lováról.

Bertand Bakonyi 2017.05.05. 12:54:09

Bocsánat, kimaradt hogy a török feljegyzések szerint a király sérülését a janicsárok puskatüze okozta, mikor a király és a királyi hadtest nehézlovassága a láncokkal biztosított török ágyúk torlasza elé ért. A torlasz mögött hadrendben álló álló janicsárok, ekkor több sortüzet adtak le a királyi hadtestre.