Magyar hajviselet, a varkocs

2010.07.06. 15:15 | a100penz | 2 komment

A varkocs a fejtetőn vagy tarkón szorosan összekötött, ezen túl egyébként lazán lógó hajfonat. A keleti (ázsiai, kis-ázsiai, indiai, sőt amerikai őslakos) népeknél is igen gyakori hajviselet, gyakran úgy is, hogy a fej többi részét kopaszon hagyták. Régi magyar szó, sajnos manapság a németből eredő copf szót használják helyette, pedig a lengyel nyelvben is a magyar szóval azonos hangértékű "warkocz" jelenti ezt a hajviseletet, és az üstökös csóváját is. Ez sem véletlen, a magyar üstökös szó is a fej (azaz üstök) mögött, csóvaszerűen hordott hajhoz hasonló égi látványosságra utal.
A magyarság  kopaszra nyírt varkocsos keleties  hajviselete a pogány világot elevenítette meg a "művelt" nyugattal szemben. Mindazonáltal, hogy a  magyarok igyekeztek beilleszkedni a  nyugati világba, a hajviselet terén sem adták fel eredeti szokásaikat. Még az 18. század végén is  gyakori hajviselet volt a székelyeknél a varkocsba fogott haj. Rendszerint úgy nyírták, hogy  csak a fejtetőn lévő részt hagyták meg és azt szorosan ősszefogva  összefonták, és a ezt a csóvát nevezték üstöknek. Az üstököt nyírták  többféleképpen is, valamikor a halánték feletti részeket is összefonták, vagy éppen az üstököt nyírták le, a többi részt szabadon hagyták lógni.

A lengyeleknél is elterjedt e  hajviselet, sajátos formában, még Báthory István lengyelországi uralkodása idején. A hajat csak a halánték feletti vékony csíkban, és a tarkón nyírták kopaszra, a többit meghagyták, és mindehhez hosszú lekonyuló bajszot növesztettek.Borotvált üstökű tar fejet századunk elejére már csak a világtól elzárt moldvai csángó férfiak viseltek, köztük maradt fenn a lengyel változat is. Később a hosszú hajjal együtt, a polgáriasodás és a katonáskodás szerepének megváltozása miatt, módosult ( csimbuk) - praktikussági okok miatt, majd később  felváltotta a rövid haj ( még az  1848 as szabadságharc alatt is  harcoltak olyan székelyek akiknek  csimbukba volt kötve a hajuk).
 

A bejegyzés trackback címe:

https://mondak.blog.hu/api/trackback/id/tr282133569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anonym kutató 2017.02.18. 19:41:21

Herman Ottó írása:
"A fül
előtt két oldalt lelógó fonadékot "varkocs"-nak nevezik, mi nyilván egy a tót
"wrkwoc"-csal és ez a hajviselet még ma is található lesz Zólyom megyében,
hol tipikus tót arcú, korosabb férfiaknál, éppen Zólyom városa hetivásárján
1898-ban még magam láttam, ennélfogva ez a forma tipikus tót, már azért is az,
mert magyar elnevezése nincsen."

Bertand Bakonyi 2018.10.15. 20:18:49

@Anonym kutató: Herman Ottó itt téved és nyomában a varkocs szláv eredeztetését lelkesen felkaroló szocialista nyelvészgeneráció is. Mivel szlavisztikát végeztem az egyetemen elég jó rálátásom van arra hogy mi helyes szláv ügyben és mi nem az.
A varkocs szó a szláv nyelvekben egyedül a szlovákban és a lengyelben kimutatható, a többi szláv nyelven ismeretlen. A szónak szláv etimológiája nincs. Egyszerű átvétel a magyar nyelvből. szerencsések vagyunk a lengyel változat kapcsán, mert írott forrásunk van arra hogy Báthory István lengyel királysága alatt a magyar varkocs, divathullámként egész Lengyelországon végigsöpör, és sok helyütt hosszú ideig meg is marad. A lengyelek a hajviselettel együtt annak nevét is átvették. A szlovák épp ilyen átvétel. A magyarokkal való szoros együttélés eredménye. Jól bizonyítja ezt az hogy cseh nyelv, ami szinte alig különbözik a szlováktól, viszont nem érte jelentős magyar hatás nem ismeri a varkocs szót. A copf és hajfonat neve egészen más náluk.
süti beállítások módosítása